Tanárverés

Üdv mindenkinek. Már régen írtam a blogba, de most, úgy érzem írnom kell. Mint tudjátok nyugdíjas tanár vagyok. A rendszerváltás előtt elképzelhetetlen volt a hasonló eset. A tanárokat megbecsülték. Ez a tanárokon múlik. Emlékszem rá, milyen felháborodást keltett, amikor az egyik iskolában kamerákat akartak felszerelni az osztályokba. Elsősorban a tanárok tiltakoztak. Pedig, ha tanítanak és tanárként viselkednek, akkor nem lett volna kellemetlen, sőt segítség. Szomorú, hogy egy hetven éves embernek, még dolgozni kell, hogy a nyugdíját kiegészítse. Viszont ennyi idő alatt, már szerezhetett volna pedagógiai tapasztalatokat. Mint írtam, nyugdíjas vagyok, a tanári nyugdíjam most érte el a 80000 FT-t, mert gyógyíthatatlan beteg lettem. Én is dolgoznék, ha kapnák lehetőséget.
Sajnos, most sokkal több a kényszerpályás tanár, mint régebben. Akkor is sokan mentek tanárképzőbe, mert máshova nem volt elég a pontszáma. Ma azért mennek, mert ez elérhető, nem kell doktorálni stb. Iskolapadból kerülnek a katedrára. Családlátogatást, már nem ismerik. Én amikor, egy un. nehéz osztálynak lettem az osztályfőnöke /35 fős osztály volt/ , az első évben több, mint ötvenszer voltam családlátogatáson. EZEKET A GYEREKEKET IS végigvittem 5. osztálytól 8. osztályig. Tanárok, pékek, professzorok, eladók, országos tiszti főorvosok lettek belőlük. A mai napig megismernek. Ép, ma köszönt rám egy kislány az egyik hipermarketben vásároltunk. Kiderült 20 éve tanítottam és az egyik városi üzem vezetője lett. Ezért és az ilyen esetekért örülök, hogy tanítottam. Kitüntetést soha nem kaptam, ezért kevés a nyugdíjam, de a hasonló esetek többet érnek, mint bármely kitüntetés.