Ha megölöd ….
„ Ha megölöd Brutust, öld meg Brutus gyermekeit is!”
Niccolo Machiavelli 1510.
Ismerjük a történetet, számtalan politikus elemezte, történészek magyarázták sokféle módon, a lényegen azonban semmi nem változtatott. Megölték a zsarnokot, és a kegyelemdöfést fia kezétől kellett elszenvednie. Nem az fájt, hogy megölik. Nem az elmúlás ténye, amely egyszer mindenkit utolér, hanem az volt az igazi gyötrelem, annak tudata, hogy gyermeke, akit szeretett, azok között volt, akik a merényletet eltervezték, és akik azt végre is hajtották.
Meghalt a zsarnok, és mindenki várta, hogy eljöjjön egy jobb, egy szabadabb világ, ahol az ember kiteljesesedhet, ahol önmaga lehet, és a hatalmat azok gyakorolhatják, akik a rendnek élvezői, hasznot hozói, a társadalom egyenlő tagjai. Nem így lett. A zsarnokot eltemették, és jött egy sokkal rosszabb időszak, amikor testvér támadt testvérre, rokonok gyilkolták egymást azért, hogy olyan vezér kerülhessen hatalomra, aki folytatja a zsarnokságot, legfeljebb a módszerei lesznek mások.
A történelem, és a politikusok Brutusban a szabadságvágy megtestesítőjét vélik felfedezni. Így emléke soha nem halhat meg, de újra, és újra feltámad, amikor valahol zsarnokság üti fel a fejét. És ott van már mögötte a következő zsarnok, aki a szabadságot is meg akarja gyilkolni, de ahhoz, meg kell ölnie Brutus minden követőjét, és azokat is, akiket nemzett. A magyar történelemben is voltak Brutusok. Feltűntetek a történelem színpadán, legyőzték egy időre a zsarnokot, majd jöttek a gyilkosok, és megölték azokat, akik egykor a forradalmakat támogatták, segítették, vagy annak gyermekeinek mondták magukat. A Magyar Szabadságharcok története is tele van ilyen személyekkel, történetekkel. Burutusokkal, és gyilkosokkal.
1849 ben a Magyar Szabadságot leverték. Brutusainkat kivégezték, és kíméletlenül üldözték azokat, akik magukat a szabadság fiainak merték nevezni. Sok-sok év telt el, és a történelem ismét megszülte a maga Brutusát. Fasiszta hordák tiporták Európa országait. Magyarország is bele sodródott a háború viharába. Jöttek a Brutusok, és ellenálltak. A zsarnokot megölni nem tudták, de Ők elvéreztek. Elvéreztek, mert az idegen hatalmat kiszolgáló nyilas bandák kegyetlenül leszámoltak mindenkivel, aki haladó szellemiségű volt, más vallást gyakorolt, vagy egyszerűen csak ellent mert mondani nekik.
És a gyilkosok, akikből sokan megmaradtak, ismét életre keltek. 1956 október 23.án egy ország népe mondott nemet egy politikára, és békésen felvonulva követelték a változásokat.
Volt nyilasok, csendőrök, egykori hazaárulók, akik a háttérből irányították csapataikat, megtámadták a rádiót, és kora este már lőtték is, ahol kiskatonák, a nép egyszerű gyermekei voltak az első áldozatok. Brutust, a békésen felvonuló népet, félreállították, megtévesztették. Jött az újabb terror, és mindkét oldalon ártatlan áldozatok vére folyt. Az ország vezetői pedig nem igazán akartak színt vallani. Volt köztük Szovjet állampolgár, aki először megszavazta, hogy a fegyveres forradalmat le kell törni, aztán színt váltott, és hozzájárult ahhoz, hogy október 30 án azon a bizonyos téren magyar anyák gyermekeit végezzék ki brutálisan, lincseljék meg, tépjék szét testüket autókkal. A politika pedig magyarázott. A történelmet mindig a győztes írja, és az kerül oktatásra, az kerül be a köztudatba, amit a mindenkori vezető jónak lát.
1989 október 23.án színre lépett ismét Brutus! Tömegek álltak mögötte, várták a szebb, a jobb életet. Jöttek az évek, és minden olyan más lett, mint amiről álmodtunk. Brutus 20 éve van közöttünk, a vezetők jönnek, mennek, az életszínvonal pedig egyre alacsonyabb. Kinőtte magát egy roppant gazdag réteg, és mellette három millió szegény tengeti életét kilátástalanul, reménytelenül.
Ismét szabadon szárnyal az eszme. Jobbról, és balról újabb és újabb vezéralakok tűnnek fel, és ígérnek egy szebb, jobb világot. Aki figyel, aki érzi, hogy valami nincs igazán rendben, az látja.
Már megint Brutus és,- gyermekei életére törnek!
Cigány hordákról beszél, és agitál az Európai Parlament egyik képviselője. Gyűlöletet szít, uszít, habzó szájjal mondja a magáét, ócsárol embereket, ember tömegeket. Egy egész népet, az ország lakosságának közel 10% mondják bűnözőnek, nyilvánítják genetikailag sérültnek, hirdetik azokat az eszméket, melyet utoljára nyíltan a nyilasok és kiszolgálóik mertek megtenni. Nyíltan szidják a zsidót, mert más a vallása, és üldöznek embereket csak azért, mert más a szerelmi életük. Mások, gumikalapácsról, gyógyszerről beszélnek, és hirdetik, hogy az anyák a méhükben hordott gyermeküket szándékosan veszélyeztetik csak azért, hogy később, több szociális segélyt vehessenek fel. És a politikai vezetők hallgatnak, a kiszolgálóik pedig hajlongnak.
Jelentkezik egy újabb erő, amely a Brutus jelképét, a nehezen kivívott demokráciát, egy másik diktatúrával akarja felváltani. Diktatúra, amely az embert megalázza, meggyötri, a mélybe taszítja. Mert a retorika mögött, akinek füle van hallja.
Meg kell ölni Brutust, és meg kell gyilkolni a fiait, ha erősek akarunk lenni. Tehát nem mást hallunk, mint azt, hogy el kell fojtani a demokráciát, és akik ellenünk vannak, azokkal le kell számolni. Leszámolni azokkal, akik, nem értenek velünk egyet, akikre rá lehet fogni, hogy a nemzet árulói, akár volt bűnük, akár nem!
Akarunk-e, zsarnokot, zsarnokságot? Akarjuk e-, hogy Brutus, a szabadság jelképe ismét elbukjon, és vele azok, akik magukat a gyermekeinek vallják? Csak rajtunk múlik. Mi döntünk!
2009 október 23.-án a SZABADSÁGOT, a DEMOKRÁCIÁT,a Magyar Köztársaság kikiáltásának 20.ik évfordulóját ünnepeljük.
Ünnepeljünk együtt, mondjunk közösen igent arra, hogy nem hagyjuk elveszni, elvenni azt, amit olyan nagyon nehezen kivívtunk magunknak. Mert készülnek már azok az erők, akik ismét rombolni, törni, zúzni akarnak. Ők azok, akik igazán ellenségei a magyar demokráciának!
Azok, akik cigány hordákról beszélnek, engem is megaláztak. Ellenük tenni semmit nem tudok, legfeljebb védekezem.
Védekezem, és egy nagyszerű zsidó ember, egy nagy író szavait tudom csak mondani:
„Minden emberi hatalomban van egy kevés finom és alig érezhető megvetés azok iránt, akik fölött uralkodunk. Emberi lelkek fölött csak akkor tudunk teljesen uralkodni, ha teljesen megismerjük, megértjük és nagyon tapintatosan megvetjük azokat, akik kénytelenek megadni magukat.”
Márai Sándor
Emlékezzünk 1989. október 23. ra. Emlékezzünk egy verssel, Márai Sándor írásával.
Ajánlom: Olvassátok el, ismerjétek meg, a „MENNYBŐL AZ ANGYAL” című költeményét.
