Az állatokról, Márai Sándor: Füveskönyv
Ne szégyelld Te azt, ha szereted az állatokat. Ne röstelld azt, ha egy kutya közelebb van a lelkedhez, mint a legtöbb ember, kit személyesen ismersz. Hazug próféták és otromba emberek azok, akik megrónak e vonzalom miatt, s ezt mondják.” Az emberektől lopja el az érzéseiket, melyeket a kutyára pazarol, önző, rideg fráter” Ne törődj velük. Szeresd csak nyugodtan a kutyádat, ezt a csillogó szemű, fáradhatatlan barátodat, aki nem kér barátságáért mást és többet, mint valamennyi szerény koncot és egy- egy simogatást. Ne hidd, hogy gyöngédség és önzés késztet az állatokat szeretni. Testvéreink ők, s ugyanabban a műhelyben készültek, mint az ember, s értelmük is van, néha bonyolultabb és finomabb, mint a legtöbb embernek. Mások nevezzék gyöngédségnek az állatszeretetet, gúnyolódjanak ezért, Te csak sétálj a kutyáddal. Jó társaságban vagy.......
